A vajat mikróban megpuhítjuk, de nem felolvasztjuk!

Hozzámérjük a cukrokat, a szódabikarbónát, a sót, majd a tojások sárgájával együtt, egy villával szép simára keverjük. Egy-két perc mindössze!

Ezután jöhet a liszt, azt is először villával nagyjából hozzákeverjük a tésztához, majd kézzel szép simára gyúrjuk. Nem is igazán gyúrjuk, csak összeállítjuk, mert annyira szép, lágy, nem ragadós a tészta a vajnak köszönhetően. Én ilyen jó tésztával még nem dolgoztam, ki is merem jelenteni!

A tálat lefedjük, vagy letakarjuk, és minimum egy szűk fél órán át hűtőben pihentetjük.

Ezalatt kibélelünk két nagy gáztepsit sütőpapírral.

A megpihent tésztát lisztezett felületen átgyúrjuk, majd egy centi vastagra nyújtjuk, és linzerszaggatóval, vagy egy közepes, körülbelül 5-7 centis szaggatóval és egy minivel (ha nincs bármilyen pici kupakkal) középen lyukas köröket, vagyis karikákat szaggatunk a tésztából, attól függően, hogy nagyobb vagy kisebb karikákra vágyunk.

A tészta nyújtásával kapcsolatban egy tanácsom van: többször lisztezzük a tészta tetejét, majd finom mozdulatokkal nyújtsuk. Ne erőteljesen, hogy szép sima maradjon, és ne repedezzen meg.

180 C fokra, alul-felül sütésen, előmelegített sütőben tíz perc alatt sülnek készre. Fehérnek kell maradniuk, ne kapjanak színt, picit sem!!! Mikor kivesszük a sütőből, még nyersnek, sületlennek, puhának tűnnek, de egy-két perc alatt megszilárdulnak, és akkor a legfinomabbak. Ha színt kapnak, akkor túlsülnek, és nem lesznek omlósak, mert kiszáradnak!

A kihűlt karikák talpát olvasztott étcsokoládéba mártjuk, késsel egy picit lehúzzuk róluk a felesleget, majd sütőpapíron vagy rácson, hűvös helyen hagyjuk megkötni a csokit. Én hűtőbe tettem, fél óra múlva gyönyörűen leváltak a sütőpapírról. A csokit mikróban olvasztottam fel, egyszer-kétszer megkevertem közben, hogy nehogy megégjen.