A szalalkálit a tejben feloldottam. A lisztet összekevertem a száraz hozzávalókkal, s elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a szalalkális tejet, a tojást, a mézet, és kézzel összegyúrtam a tésztát. Lemértem, és hat egyenlő súlyú gombócot formáztam belőle. Közben a sütőt bekapcsoltam, hogy 180 C fokra felmelegedjen.

A tészta gombócot sütőpapíron 28 x 33 cm-es téglalappá nyújtottam, s a papírral együtt átemeltem egy tepsibe. Az eredeti recept szerint 6-10 perc a sütési idő, nekem 5-6 perc kellett, hogy ilyen szépre süljön mind a 6 lap. Amíg a lapok hűltek, elkészítettem a karamell krémet.

A tej kb. felét feltettem egy vastag falú edényben forrni, s ezalatt a pudingport. a tojássárgáját, és a cukrot, a tej másik felével, habverővel csomómentesre kikevertem. Amikor a tej felforrt, félre húztam a tűzről, és óvatosan, a habverővel folyamatosan kevergetve, hozzá öntöttem a pudingporos keveréket. Vissza a tűzre, és állandó keverés mellett, hagytam, hogy kellően besűrűsödjön a puding. Ezután elzártam alatta a tüzet, és tovább kevergetve hozzáadtam a margarint.

Végül a tojás fehérjék keményre felvert habját is a krémhez adtam, s óvatosan összekevertem. A lapok megtöltése következett. Egy tepsibe sütőpapírt tettem, és arra először az első lapot, megkentem krémmel, és így tovább, míg az utolsó lap került legfelülre. Félretettem, hogy hűljön, majd éjszakára a hűtőszekrénybe helyeztem. Másnap a sütőpapírral együtt egy tálcára átemeltem, éles késsel a széleit szép egyenesre vágtam - ez volt az én jutalékom- majd az egészet felszeltem.

Vékonyan megszórtam vaníliás porcukorral, és már vittem is Irénke nagy örömére.