A leírt mennyiség megközelítőleg 12 darab, 3/4 tenyérnyi (maroknyi) gombóchoz lesz elég. Először a túrót tálba teszem, majd összetöröm (villával, krumplinyomóval, robotgéppel - ki mennyire lusta), hozzáadom a 7 csapott evőkanál darát (se többet se kevesebbet), a kettő egész tojást, a vaníliás cukrot illetve a sima cukrot - azért ezt utoljára, mert itt mindenki a maga szája íze szerint ízesíti, aki amilyen Édesen szereti.

Minimum egy órára a hűtőbe teszem - a több csak jobb.

A tetszőleges mennyiségű morzsát kevés olajon, közepes lángon/fokozaton szép aranybarnára pirítok a késhegynyi fahéjjal (itt nagyon kell vigyázni, könnyen megéghet). Azért nem konkrét a mennyiség, mert úgyis mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogy mennyi kell hozzá - a tapasztalat a legjobb tanítómester.

Ha kész a morzsa és a túró is eleget pihent, akkor egy edényben elkezdek vizet forralni. A túrógombócnak kettő titka van: a túró és a dara aránya, illetve az, hogy tilos lobogó vízbe tenni a gombócokat, mert olyankor a víz ereje "feldarabolja" azokat. Szóval, csak a még finoman gyöngyöző vízbe szabad beletenni, a hideg vizes kézzel formázott gombócokat (így nem ragad a kezünkre), majd pár perc után feljön mind a víz tetejére. Kicsit ráhagyok és lecsepegtetve meghempergetem őket a morzsában.

Ha ez megvan, akkor tálra helyezem őket. Ekkor jön a tejföl. Én nagyobb bögrébe teszem, rászórom a porcukrot (itt is ízlés dolga, hogy mennyit - tessék nyugodtan és bátran kóstolni; de nehogy elnyalogassátok mielőtt a gombócra kerülne! 😃), összekeverem és bedobom maximum 1 percre a mikróba (az idő függ a teljesítménytől is).

Ha már langyos a tejföl, akkor eloszlatom a megenni kívánt gombócokon, megeszem mind és a családnak azt mondom, hogy sajnos nem sikerült, így kidobtam. Jó étvágyat kívánok hozzá! 😉