Nincs különösebb története , egyszerűen csak szeretjük 🙂

Szülinapon van ma ezért a munkatársaimnak sütöttem egy finom sütit. Puha finom tészta, dugig töltve túróval! Nagy kedvenc! Gyorsan kész és nagyon finom!

Nagyon finom és szeretjük. Gondoltam hogy örömet szerzek a családomnak.

# B. U. É. K. 2021! A receptet családomnak, azon belül is ,Ica és Zsuzsi nénéim emlékének ajánlom! 20x30 cm a tepszi méreteA receptet Icától kaptam, az ő elmondása szerint, a nagymamámtól ( édesanyjuk ) tanulták, húgával Zsuzsával még leány korukban, szülőfalujukban, Zsadányban sokszor készítették el az almásat. Emlékszem gyerekkoromban, amikor ők már régen asszonyok voltak, hogy Zsuzsival együtt sokszor sütöttek főztek, már itt Pesten. Szívesen lettem volna akkor gyerek mikor ők voltak azok, bár apu elmondása alapján, a háborút azért tudnám feledni.Na a lényeg az, hogy a recept, valójában egy családi recept, de én Icának tulajdonítom, mert én tőle kaptam. Sajnos egyik nagynéném, és apám sem tudta megérni azt a pillanatot, hogy egyenek a pitémből. Viszont sokszor sütöttem Icának kalácsot, azt nagyon szerette, és pogácsát, no meg lekváros linzert.Volt, a másik apai nagynéném, a Zsuzsi, akiről már tettem említést, ő nem a receptjeiből hagyott rám emlékeket, ő családi fényképek és okiratokat hagyott rám, és fantasztikus sok családi anekdotát. Ez utóbbiakról Ica is sokat mesélt az elmúlt több mint 4 év alatt... ennyit tudtam vele lenni, mielőtt itt hagyott minket.

Az elkészítése közben kisebb vitába keveredtem a nejemmel, majd később az ügyeletes sebésszel is, aki nem hitt el, hogy ilyen sérüléseket tud okozni a nyeles nokedliszaggató, saját magunkon persze...hahahahahaha...na mert az én drágám váltig erősködött, hogy az almát a lereszelést követően a cukorral együtt, le kell dinsztelni, karamellizálni...mondom miiiiii vaaaan..de hát az a béles, nem a pite.... bakker...durr...hát nem elestem, megcsúsztam a fránya konyha kövön, és pont ott volt anyám régi nokedli szaggatója....az a nyeles féle....és az akkora erővel csapódott a tarkómnak, miközben én a pacekommal tompítottam az esésem erejét a konyha kövén, mert ha az ne adj isten elreped, eltörik, vagy csak sérült volna...ó hát az azonnali tarkó lövést vont volna maga után, így inkább a pacekom legyen a konyha kövén...de hogy az nokedli szaggató hogyan tudott a tarkómhoz keveredni...most elővettem az összes fizika tankönyveimet, és minden olyat ami a para jelenségekkel foglalkozik, mert én ha addig élek is, de megfejtem a nokedli szaggatónk rejtélyét. Most szólt a nejem, hogy inkább a gyógyulásomra kéne koncentrálnom, és nem a para jelenségekre......lehet, hogy igaza van?!...hihihihihihi

Antukné Ildikó receptje alapján készült.Nagyon fincsi! Csak ajánlani tudom mindenkinek.Némi változtatást eszközöltem rajta.

Gondoltam, csinálok almás pitét, de aztán egy kicsit megbolondítottam pudinggal.😄