A tisztára mosott üvegeket félig megtöltve vízzel, mikrohullámú sütőben sterilizáltam. Hogy gyorsítsam a folyamatot, egy nagy edényben néhányat kifőztem, a kupakokkal együtt. Amikor ezzel megvoltam, rácsra téve hagytam, hogy megszáradjanak, a kupakokat pedig konyhai papírtörlővel áttörölgettem. Ezután a barack pürét a megfelelő méretű edénybe öntöttem, s közepes hőfokon el kezdtem főzni. Közben kavargattam is.

Amíg vártam, hogy felfőjön a lekvárnak való, a dzsemfixet alaposan elkevertem a kristálycukorral. Mindig koronás cukrot használok, mert nem egyformán édesítenek a különböző márkájú cukrok. Nálam ez vált be. Bár a dzsemfix csomagolása szerint kb másfél kg cukrot kellene hozzá adnom, de elég volt az egy kg. Ez a gyümölcspüré olyan finom, édes volt, hogy nem kellett hozzá több. Mikor felforrt, nagyobb lángon hagytam, hogy lobogva főjön tovább, így a tetején keletkező hab összeterelődött, amit egy..

..... szűrővel könnyen leszedtem. Ezután csökkentettem a hőt, s óvatosan bele öntöttem a dzsemfixes cukrot a lekvárba. Méghozzá úgy, hogy folyamatosan kavargattam egy darabig, hogy ne csomósodjon össze. Adtam még hozzá citromsavat, hogy megtartsa a szép színét. Újra forrástól számítva néhány perc után elzártam a hőforrást alatta, s óvatosan, egy merőkanállal az odakészített üvegekbe töltöttem. 13 db 200-400 g-os üveg finom lekvár lett, aránylag rövid idő alatt.

Kb 10 percig fejre állítottam az üvegeket, majd visszafordítva a pulton hagytam, hogy kihűljön. Másnap mehet a helyére, a polcra.
NAGYON FONTOS! A dzsemfixet nem szabad a főzés elején a lekvárhoz adni, mert nem fogja besűríteni. Azért keverem össze a cukorral, hogy ne csomósodjon össze a a zselé. Sokkal könnyebb kikeverni a cukorral együtt. Sajnos sokan nem figyelnek oda ami a csomagolására van írva, és csodálkoznak, hogy miért nem sikerül.