A csalánt megmossuk. Ezt célszerű úgy, hogy a növényt egy tálba téve vizet eresztünk rá, fakanállal belenyomkodjuk a vízbe, majd leöntjük róla. Ez megismételhető még egyszer, de fontos, hogy ne hagyjuk ázni. Egy jó helyről szüretelt csalán nem piszkos, az öblítés inkább csak bogarakat, növényi darabokat távolít el.

A vizet egy nagy lábosban a sóval felforraljuk és a csalánt beletesszük, fakanállal lenyomkodjuk. Öt percig főzzük, majd szedőkanállal vagy csipesszel szűrőbe szedegetjük.

A főzőlére szükségünk lesz még, ezért próbáljunk minél többet megmenteni: a csalánt a lábos felett csöpögtessük le, nyomkodjuk ki, majd vágódeszkán aprítsuk fel - különösen a szárakat vágjuk kis darabokra.

Egy serpenyőben hevítsük fel az olajat, dobjuk rá az apróra vágott hagymákat.
Eredetileg a vöröshagyma "új" vöröshagyma, vagyis a hagymát a zöld szárával használják fel, és a fokhagymagerezdek helyett is egy kb. 20 centis fokhagyma szárdarabot aprítanak fel. Nálunk sajnos nem igazán elterjedt a száras fokhagyma, én ha látok tavasszal, akkor pár szárat előre felszeletelek és lefagyasztok, de fokhagymagerezdekkel is helyettesíthető.

Az átüvegesedett hagymához hozzákeverjük a lisztet, majd rádobjuk a borsot és a pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és hozzáadjuk a csalánt is.

Ezután folyamatos keverés mellett hozzáadagoljuk a csalán főzőlevét. Végső halmazállapota gyakorlatilag a krémestől a szilárdig bármi lehet - ízlés kérdése. Ha túl sűrű, természetesen csapvízzel is hígítható, amíg forró.
Nem egy szemet gyönyörködtető látvány a végeredmény, de kedvenc nyári ételeink között szerepel.