Előkészítjük, kimérjük a hozzávalókat. Fontos, hogy mindent pontosan mérjünk ki, ne csak szemmértékre. A keverőlapátot helyezzük a kenyérsütőgép tartályába, győződjünk meg róla, hogy biztosan a helyén van-e. Ezután töltsük a tartályba a vizet, majd adjuk hozzá a kefirt is.

Óvatosan kanalazzuk a vizes-kefires részre a liszt kb. felét, majd szórjuk rá a szárított élesztőt. Figyeljünk rá, hogy az élesztő semmiképp ne érintkezzen a vizes-kefires résszel!

Ezután kanalazzuk a tartályba a maradék lisztet is, úgy, hogy az teljesen fedje be az élesztőt. A liszt tetejére, az egyik oldalra tesszük a sót, a másik oldalra pedig a cukrot. Figyeljünk oda, hogy a cukor, a só és az élesztő semmiképp ne érintkezzenek egymással!

A tartályt tegyük a helyére, csukjuk le a gép tetejét, a kenyérsütőt csak ezután helyezzük áram alá. Állítsuk be az alap fehér kenyér programot, a súlyt és a kenyérhéj színt, aztán indulhat a sütés! Vagy, ha későbbre tervezzük a sütést, állítsuk be az időzítőt is... Én sötét héjszín módban szoktam sütni, de ezt ki kell tapasztalni, mert minden kenyérsütőgép más és más.

Ha lejárt a program, akkor minél előbb áramtalanítsuk a készüléket és vegyük ki a kenyerünket a gépből. (Bár elvileg a gép bizonyos ideig még melegen tartja a kenyeret, de érdemes minél előbb kivenni.) A tartályt óvatosan emeljük ki (vigyázat, forró!), majd egy tálcára borítsuk ki belőle a kenyerünket. A kis kampó segítségével távolítsuk el belőle a keverőlapátot (frissen még könnyen kijön), majd a kenyeret tegyük rácsra vagy -ahogy nálam is- két fakanálra hűlni.

Szép magas, illatozó, kívül ropogós, belül puha kenyér a végeredmény. Szeletelés előtt legalább langyosra hagyjuk hűlni, hogy szép szeletet lehessen vágni belőle. Miután teljesen kihűlt, bugyoláljuk be konyharuhába és tegyük bele egy nejlontasakba, így másnapra is megőrzi puhaságát. Kellemes sütést-főzést-konyházást, jó étvágyat kívánok hozzá!