Személy szerint úgy gondolom a magyar ízlés szerint ez a szirup mennyiség rengeteg.
A törökök, és a görögök teljesen eláztatják a tésztát, tocsog a szirupban.
Számunkra ez túl sok, ezért én vagy a szirup mennyiséget felezem, vagy csupán a cukrot redukálom.

A forma, amibe a tésztát belenyomkodjuk, eredetileg négyzet alakú, de nekem van egy börek készítő kerek lapos formám, én abban készítettem el.
Úgy gondolom a forma nem határozza meg az ízt. :-)
Tehát az 500 g tésztát 2 fele veszem, és elkezdem az első adagot széthúzkodni, és a formában szépen elegyengetni, erre szórom rá a diót, és az olvasztott vaj felét, majd sütőbe helyezem, középre, 200 C-on sütve, addig, ameddig szép aranybarna színe lesz.
A dióra vigyázzunk, hamar megéghet.

Amikor kész, jöhet a második adag tészta, az elsőre ugyanígy eltérítve, kissé lenyomkodva, a maradék olvasztott vajjal nyakon öntve, vissza a sütőbe, és össze kell sütni, nem szétégetni. :-D

Eközben elkészítjük a szirupot, a vizet a cukorral, és egy darab fahéjjal elkezdjük főzni, hagyjuk gyöngyözni, ameddig el nem kezd sziruposodni.
Majd ezt kihűtjük.

Ha a tészta megsült, és langyosra hűlt, a szirupot egyenletesen eloszlatjuk a felületen, ne aggódjunk, fel fogja inni.

Az egész tésztát hagyjuk kihűlni.

Ameddig a tészta hűl, addig megfőzzük leírás szerint a vaníliás pudingot, és felverjük a tejszínt.
Az utóbbiba nem tettem cukrot, a pudingba is kevesebbet, mint egyébként, mert már a tésztán levő sziruptól így is elegendő édes a történet.

Ha a tészta már szobahőmérsékletre hűlt, kezdjük a befejező mozdulatokat.
A tésztára halmozzuk, és elsimítjuk a pudingot, majd erre a tejszínt.

Tálaláskor, ha nem találjuk elég édesnek a művet, mint ahogy nekem a Család nem találta mégsem annak, megszórhatjuk porcukorral.
Ennek tetejére pedig őrölt fahéjat hintünk.

Igazan nem nagy ördöngösség, ugye?

Afiyet olsun!! Jó étvágyat!