Amikor eszembe jutott, mennyire szerettem az iskolai menzán a tokányt, nemigen találtam olyan receptet, ami teljes egészében olyan lett volna. Ez az én elképzelésem arról, hogyan is készíthették annak idején.

Gyerekkorom kedvenc étele. Mindig repetáztunk belőle. 😀😀🤗

Egyszerű, de nagyszerű. 😄 Régi nagy kedvenc, jó borsosan, kevéske de sűrű szafttal, kuktában sült krumplival, tarhonyával vagy nokedlivel…, mindig nagyon hamar elfogyott.😋A tokány eredetileg Erdélyből származik, ahol nemigen használnak pirospaprikát, borsot viszont annál inkább. Mások szerint viszont török eredetű étel és erdélyi közvetítéssel jutott el hozzánk, mindegy, egy biztos, hogy a tokányt jellemzően nem paprikával fűszerezzük, hanem borssal.Fontos különbség még a pörkölthöz képest, hogy a húst „tokányra vágjuk”, vagyis nem kockákra, hanem nagyjából 5 centiméter hosszú, ceruza vastagságú csíkokra. Vagy ahogy sikerül, 🙂 a lényeg, hogy csík és nem kocka. Fedő nélkül készül, és emiatt időnként rá kell nézni, sőt, meg is kell kevergetni, mert mindig csak annyi vizet öntünk alá, amennyi éppen szükséges ahhoz, hogy ne süljön le, ne legyen ropogós a hús, hanem végül puhára párolódjon.

Ez a tokány a párom kedvence, nagyon szereti a tokányokat ezért sokszor van nálunk... íme megosztom veletek az egyik kedvencemet!Jó étvágyat kívánok hozzá! 😊

Finom szaftos tokány. Legfinomabb rizzsel, de tésztával is jó.

A borsos tokány sertéslapockából és combból is nagyon finom, kellemesen fűszeres, és jó szaftos lesz. Kínálhatjuk főtt tésztával, rizzsel vagy akár nokedlivel. Szerintem rizzsel a legfinomabb.

Szokás szerint találtam egy receptet, majd formáztam rajta a mi ízlésünknek megfelelően. 🙂

Én nokedlival szeretem, párom pedig puliszkával. Nem vagyunk egyformák. 😏