A tojást egy másik tálban felverjük, hozzákeverjük a tejet, olvasztott vajat, vaníliát. Arra figyeljünk, hogy az olvasztott vaj ne legyen túl forró, mert összekapja a tojást.

A száraz anyagokat a nedveshez adjuk és egyneművé dolgozzuk. (Robotgéppel szoktam dolgozni.) A tészta állaga szabályozható (több tej/több liszt). Én azt szeretem, ha kicsit sűrűbb. De ahogy áll, magától is besűrűsödik, így kb. a 4-5. sütési körhöz már plusz tejet szoktam keverni.

A tésztát kiskanállal vagy habzsák segítségével a fánksütőforma mélyedéseibe adagoljuk (3/4-ig, vagy kicsit többet, de a kiemelkedő középső kör-részre ne kerüljön tészta, mert akkor nem lesz lyukas a fánk) és várjuk, hogy megsüljön. (Az enyém 3 perc alatt lesz kb. kész, majd a 3-4. körtől már csak 1,5 perc.) A legjobb találmány egyébként a tésztaadagoló.

Kis fa spatulával vagy cérnakesztyűbe bújtatott kézzel kiszedjük a formából. Fakéssel szoktam "kipattintani", de sokszor így is deformálódik. Ez nem baj, mert a díszítés elfedi majd az esztétikai hibákat. A fánkokat rácsra tesszük úgy, hogy ne érintkezzenek egymással. (A képen már kihűltek, azért tettem őket egymásra.) Sokadik használatnál figyeltem meg, hogy sajnos az én sütőm egyre kevésbé süt egyenletesen. A fánkok teteje fehéres marad, az alja hajlamos túlsülni pillanatok alatt.

Olvasztott csokiba mártjuk a tetejét és díszítjük.