Gyermekkoromban a disznótorokban két dolgot nem tudtam megérteni! Az egyik az volt, hogy miért kellett olyan rohadt korán kelni, a másik pedig, hogy nagyanyám hogy tudott reggel fél ötre hájas tésztát sütni úgy, hogy a hájnak való még a korlátban röfögött...
A korai kelésre a válasz így utólag visszagondolva elég egyszerűnek tűnik, mivel azt a pálinka mennyiséget, - amit a "na ezt kóstold meg b..meg" felkiáltással érkező, és a kapun való bejutáshoz a nincs szűk hely csak kis lendület elvét valló fogó emberek hoztak magukkal-, egyszerűen nem lehetett kevesebb idő alatt elfogyasztani. Esküszöm néha komolyan aggódtam amiatt, hogy az ólban véletlenül valamelyik nagybátyám lábára kerül a hurok, mert valószínűleg csak akkor jöttek volna rá a tévedésre, amikor nincs aki megkóstolja a kolbász húst...😁
Mivel Karcsika ilyenkor nem nagyon tudta szabályozni hogy miből mennyit lehet enni, ezért a disznótorok állandó eleme lett, az általában reggel fél kilenc, majd pedig délután negyed három magasságában elhangzó " kicsit fáj a hasam,  szerintem mindjárt há..." mondat. Ha egy egy alkalommal nem hánytam a megszokott ütemben, már többen kérdezgették, hogy nincs-e valami bajom?...😀