Ha kész, sűrítjük liszttel vagy kukoricakeményítővel.

Közvetlenül a kifőzés előtt keverd be, mert állás közben megkeményedik. Mielőtt nekiállsz, forralj bőven sós vizet egy fazékban, majd vedd takarékra a lángot.

Szórd egy mély tálba a lisztet, készíts fészket a közepébe és üsd bele a tojást. (A túl kevés tojástól a tészta ragadós lesz, a túl soktól pedig elveszíti a galuska jellegét.) Adj hozzá sót és többször egy kevés vizet, hogy fakanállal lazán össze tudd dolgozni. Csupán addig keverd, amíg az alapanyagok éppen elvegyülnek. Akkor jó az állag.

Forrald újra a takarékon tartott vizet és amikor lobog, szaggasd bele a galuskát. A legegyszerűbb, ha a tésztát adagonként megnedvesített, nyeles vágódeszkára, esetleg kis tányérra teszed és a késsel leválasztott kis darabokat a vízbe ejted. Két kanál segítségével is formázhatsz galuskákat. A fazékra helyezhető lyukacsos galuskaszaggatót be kell vizezni, mielőtt az eszköz tartozékával vagy fakanállal egyenletesen keresztülnyomod rajta a masszát.

KIFŐZÉS: szaporán szaggass, mert az elsőként vízbe került galuskák már főnek a fazékban! Miután kiszaggattál egy adagot, érdemes megkeverni, hogy ne ragadjon össze. Hagyd, hogy felforrjon, majd újra keverd meg. Végül szedd ki a felszínre feljött galuskákat szűrőkanállal és jól csurgasd le.

ÖBLÍTÉS: ennek szükségességéről megoszlanak a vélemények. Öblítés nélkül a galuska kissé ragacsos lesz. Ezért sokan leöblítik, a lemosás azonban eltávolítja a felületéről a tápanyagokat, továbbá lehűti a tésztát. Mindkét esetben érdemes tehát – az étel jellegétől függően – némi felforrósított sertés- vagy libazsírba, illetve vajba, esetleg olajba forgatni a galuskát.