Kényszeredett háztartásbeli lettem, mivel stroke-os Anyukámat magamhoz vettem. Néha nehéz..., de soha, egy percig nem bánom, hogy így döntöttem!
Amióta felérem a tűzhelyet, ha csak tehetem, a konyhában vagyok. Mindent Anyukámtól és Nagymamámtól tanultam, kevés kivétellel.
Egyedül neveltem fel két csodás fiamat, s minden nap főztem (s teszem ezt azóta is), de még nem unom! :) Nem mondom, egyszer-egyszer tele a hócipő, de nekem is lehetnek rossz napjaim! :)
Ez leginkább akkor tör rám, ha kifogynak az ötletek... S két dolgot sosem tudtam készíteni: "Nem tudom" - ot és "Nekem mindegy, anya, biztos fini lesz" - et! :) Remélem, itt ilyenkor is kapok segítséget!
