Időnként a fakanál is a kezembe ragad, nemcsak a fényképezőgép és a billentyűzet.
(Okostelefonmentes-étrendet követek, így ilyen antik tárgyakat használok a digitális léthez. Az antik fényrajzoló egyéb termékei: https://www.flickr.com/photos/villo/albums)
Nekem sokat segített volna annak idején, ha a szakácskönyvek, melyekből "tanultam", nem feltételeznek eleve ismertnek fogalmakat. Nem várják, hogy ránézésre tudjam, mennyi egy púpozott kiskanál vagy egy késhegynyi valami, egyáltalán mi az a rántás és mitől lesz világos vagy sötét, mikor palacsintatészta-sűrűségű egy folyadék vagy aranybarna a sütemény... Fontos szerintem az is, hogy ismerjük az ételkészítés fizikai, kémiai hátterét. Így könnyű megfejteni, mit rontottunk el, ha mégsem olyan a végeredmény, de tudjuk azt is, mikor cserélhető, mikor nem a cukor mézre, a tej vízre stb. Hiszen az összetevők nemcsak ízek, de egymással "reakcióba lépő" vagy keveredő anyagok, a végeredmény élvezetében pedig az állagnak is nagy szerepe van. Nagyszerű, hogy az oldal lehetőséget ad fényképek megosztására, hiszen ha először készítünk valamit, gyakran felmerül, hogy ennek tényleg ilyennek kell lennie?
Itt most megpróbálom azt, amit én nagyon hiányoltam a kezdetekkor: receptjeimben pontos leírásokkal, magyarázatokkal és illusztrációkkal szolgálni, melyek segíthetik azokat, akiknek a konyha egyelőre egy ellenséges hadszíntér.
Receptjeim között rendszeresen megjelennek bolgár fogások is.
