Gyerekként sokat voltam nagyanyám mellett, amikor főzött. Nem nagyon kért segítséget, de mindig minden lépését hangosan kimondta és minden ételhez volt valami jó tippje. Akkor tizenévesen nem mondanám, hogy érdekelt, de amióta a konyhában tevékenykedem, mindig eszembejut, amiket mondott. Egyetem alatt kezdtem bele igazán a főzésbe. Mindig kitaláltam valamit, ha már nem sok minden volt a hűtőben. A lakótársaim azt mondták, hogy "te a semmiből is tudsz főzni". Ez nem volt nehéz, mivel fazék, víz és egy nagyobb darab kő (tetszés szerint füstölt) mindig akadt a házban. Azóta is főzök és ezt sajnos az eddigi "élettársaim" bánták, mert mindeniket felhízlaltam. Na és? Legalább nőtt az érték bennük! :P Szerintem mindenki képes főzni, jót, finomat, aki szeretettel, lelkesedéssel áll neki!