Pár szót a szalonnáról, mivel ez adja meg az egész étel jellegét. Igazából bármilyent használhatunk, de szerintem a legjobb az egyszerű sós, füstölt konzerválású alapanyag. A kolozsvári húsos szalonnával (in english: bacon) vigyázzunk, ne szárítsuk ki, és szerintem fontos a füstölt íz is, mivel imádom. Persze nem mindenki gyomra bírja. A sós jellege miatt nem kíván plusz sót az étel.

A szalonnát szép lapos téglalap formájúra daraboljuk. Hogy a képen nem pont téglalap formák láthatók? Ez a művészi szabadság! Tulajdonképpen bármilyen forma elfogadott, csak lapos legyen, mint középkori ember tudatában a föld.

Szalonnánkat, bármilyen furcsán hangozzék, zsíron üvegesre pirítjuk. Minden szónak súlya van, tehát csak és szigorúan zsíron és ún. üvegesre. Vagyis ne égessük és ne szárítsuk ki. Ha kész daraboljuk pörc méretűre. Csak úgy lazán a serpenyőben. Jah, hogy mi az a pörc méret? Ahogy a csuszához szeretjük.

Közben a tésztát tegyük fel főni. Pár perccel korábban vegyük le, mielőtt teljesen elkészülne. Türelmetlenek itt előnyben.

Borítsuk rá a tésztát a szalonnára és pirítsuk pár percet.

Vegyük lejjebb a lángot és adjuk hozzá a fűszereket.

Végül dobjuk rá a tejfölt és ügyesen keverjük el. Tüzet zárjuk el, ezt már nem kell főzni. Igazából először zárjuk el a tüzet és utánna keverjük össze. Bár ha levesszük a serpenyőt a tűzről teljesen mindegy hogy el zárjuk e vagy sem. Ha eltekintünk az energetikai megfontolásoktól persze.

Tulajdonképpen kész is az étel. Erősen javallott előtte egy kupica pálinka, utánna egy pohár fehér vagy rose bor, esetleg fröccs. Egészségére mindenkinek! Kíváncsian várom el meri e készíteni valaki.