Gyorsan összedobni valami finomat, úgy, hogy minél kevesebb edényt használjunk, és közben másra is legyen idő.

Ez az a leves, amit gyorsan el lehet készíteni, és nem lehet megunni.

Nagymamámra emlékezem, mikor paprikás krumplit készítek, az alaprecept Tőle származik. Nálunk minden gyermek ezt tanulta meg először. Ő azt mondta, ez minden étel alapja, ha ez jó, akkor minden jó..😉

Amikor ezt a levest készítem, mindig Ilonka nénire gondolok. Azaz Cs.Tóth Ilonka nénire, ahogy emlegettük magunk között. Kislány koromban anyu egy kis vegyesboltban dolgozott s a bolt mellett lakott Ilonka néni. Nyári szünetben, hogy ne legyek otthon egyedül, gyakran vitt magával "dolgozni", s az ő gondjaira bízott. Nagyon szerettem nála lenni, egész nap beszélt, mesélt nekem. Mindenről. A Pesten élő fiairól, unokáiról.Megmutatta az eltett csodaszép befőttjeit, Elővette a hegedűjét és eljátszotta nekem az "egy rózsaszál szebben mesél" c dalt. És persze főztünk a nyári konyhában. Én ültem a hokedlin, ő pedig lebbencslevest főzött egy hatalmas fazékban. A férjének és a még otthon élő legfiatalabb fiának. Ha behunyom a szemem, most is látom ahogy a sparhelten a nagy fazékban szép csendesen rotyog a lebbencsleves, s Ilonka néni jókedvűen, a nyelvével csettintgetve meséli, hogy miket tesz bele. 1 paprikát, 1 paradicsomot frissen a kertből, 1 kis fej hagymát és petrezselyem zöldjét. S közben a gőzölgő leves illata a nyitott konyhaajtón száll ki az udvarra, ahol a madarak énekelnek a fákon. Olyan finom lebbencslevest csak Ilonka néni tudott főzni. Én azóta is csak próbálkozom....... :)