Általában az emberek az édesanyjuktól tanulnak meg főzni, na az enyémtől ugyan nem lehetett! Utál is, nem is tud főzni, de csinálta évtizedekig – enni szörnyű volt. Viszont mindkét nagyanyám remekül főzött-sütött, és én már kisgyerekként szerettem a konyhában nyüzsögni, figyelni a dolgokat. Aztán érdekes módon előbb kezdtem sütni, mint főzni. Tízéves koromban ment a palacsinta meg a cseresznyés/meggyes vizes piskóta. Később már hobbivá nőtte ki magát a gasztronómia.
Miután sem a laktózra, sem a gluténra nem vagyok érzékeny (orvosi vizsgálatokkal bizonyítottan), a vércukrom meg inkább túl alacsony, ráadásul enyhe nátriumhiányom van, teljesen hagyományosan főzök!
Csak ez a fotózás ne lenne...
