Egy nagyobb tálba mérjük a liszteket, elkeverjük bennük a sót, a fűszereket és a sikért.

Közepébe mélyedést nyomunk, ide mérjük a joghurtot (ne legyen vad hideg!), a melaszt vagy cukrot, vizet, és belemorzsoljuk az élesztőt.

Kézzel állítjuk össze, ami kissé hálátlannak tűnhet, mert a rozsliszt igen ragacsos, nyúlik, nehéz vele dolgozni, de megéri. (Én úgy szoktam, hogy a legelején a robotgépem dagasztókarjaival állítom össze, aztán, ha már valamelyest szelídebb, akkor veszem kézbe.) Ha nagyon muszáj, tehetünk még hozzá egy kis lisztet.

Pár perc gyúrás után kiolajozott kelesztőtálba tesszük, és kb. 2 órán át kelesztjük. Ezalatt a duplájára emelkedik.

Lisztezett felületre borítjuk, kiütögetjük belőle a levegőt, majd vekni formára igazítjuk.

Sütőpapírral bélelt vagy kizsírozott tepsire ültetjük, s egy nagyobb zacskót húzunk rá, vagy leborítjuk egy nagy edénnyel, hogy a kelesztéshez a nyirkos közeg biztosítva legyen. További 1 órán át kelesztjük.

Ezalatt a sütőt előmelegítjük 230 C-ra. A megkelt tésztát egy grillpálca vagy hurkapálca segítségével több helyen teljesen átszúrjuk. Így a gőz távozni tud a kenyérből, kisebb az esély, hogy szétreped.

230 C-on, gőzös sütőben sütjük 10 percig (gőzös sütő = a sütő aljába egy lapos, nagy fémedénybe forró vizet teszünk, vagy egyszerűen belocsolunk a sütőtérbe kevés vizet), majd visszavesszük a hőt kb. 200-210 C-ra, és további 35 percig hagyjuk bent. Ha a kenyér alját megkopogtatva kongó hangot ad, készen is van.

Rácsra téve hagyjuk hűlni, majd konyharuhába csomagoljuk. Csak másnap szeleteljük fel!