Kedvencünk a káposztás tészta. Még a dédi készítette így, cukorral.

Imádom a káposztás tésztát, méghozzá sóval-borssal és jóóó káposztásan! Van aki cukorral szereti - neki is váljék egészségére!

Kedden csináltam a káposztás tésztát, mert már valahogy megkívántam és meguntam a sok hús evést.

Kínai pirított tészta finom hamisítása, ahogyan én gondolom a receptet 😊 tulajdonképpen bármilyen zöldséggel elkészíthető.

Nagyon finom, laktató, ha a káposztás tésztát szereti valaki, akkor ezt is ki kell próbálni, nem bánja meg!! 😊

Pisti tésztát kért ebédre, így lett krumplis tészta, és felturbóztam pirított szalonnával...... De nagyon ízlett neki is.....

A káposztás "cvekedli" ahogy nagyszüleim hívták, sokáig nem volt a kedvencem. Aztán megkértem a nagyit, hogy tegyen nekem rá egy evőkanál tejfölt. Onnantól mindig repetáztam belőle. Később már a barátnőim is így ették! Ő meg csodálkozva mondogatta: "Hát, ez a kislány tejföllel eszi a cvekedlit!"😃A szalonna a férjem kedvéért került bele!Próbáljátok ki ti is! 😉 #2.0

REG EnOR diétázóknak is ajánlom !Aki szereti a céklát annak ízleni fog aki nem annak nem fog ízleni!

Nem gyakran fogyasztunk tésztát mostanság de ha igen, a káposztás tészta az egyik kedvencem.Tudom, hogy sokan, sokféleképpen szeretik dr nálam a borsos verzió a favorit 😊.

Csak annak ajánlom aki nem böjtöl:-)

Készítettem nemrégen hájas tésztát, nem fogyott el az egész, lefagyasztottam. Mivel már van itt receptem a hájas tészta készítésére, már csak megtöltöm most káposztás kolbásszal.

Egyik délután az anyósom kertjében megláttam egy jó adag kaprot és mivel onnantól kezdve már semmi más nem lebegett a szemeim előtt - a mostanában hihetetlenül elszaporodott muslincákat kivéve-, csak a kapros- tejfölös -túrós tészta képe, ezért hazaérve gyorsan összecsaptam én is egyet... akárcsak annak idején középiskolában a matematika dolgozatokat. Mondjuk ez most legalább jól sikerült, nem úgy mint az említett matek dogák, ahol a feladatok végeredményeinek ismertetésekor - a legoptimistább becslések szerint is- az esetek kb. 90%-ában, finoman szólva sem voltunk közös nevezőn a tanárral…( a 90% csak tipp, mert ahogy már említettem, nagyon de nagyon hülye voltam matekból).Ezek amúgy azért voltak igazi pofára esések, mert ahelyett, hogy csendben meghúztam volna magam mint egy darab sz.r, én inkább fennhangon hirdettem a többieknek - már az osztályteremből kifelé jövet-, hogy “na ez igen öcsém...ez most rohadt jó lett...majd az enyémet nézzétek meg!!!”.  Utólag visszagondolva mondjuk, igazán szentelhettem volna kicsivel nagyobb figyelmet annak, hogy az osztály nagy része egybehangzóan, az enyémmel még csak köszönő viszonyban sem lévő végeredményeket emlegetett…