A lisztet a zsiradékkal elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval gyorsan összeállítottam a tésztát, amelyet nylon zacskóba, majd a hűtőszekrénybe helyeztem. Jót tesz neki, ha az összeállítás közben felmelegedett vaj visszahűl. Míg ez megtörtént, a kis kosárka formákat vékonyan, de alaposan kikentem margarinnal. A lehűlt tésztából 30 db, diónyi gombócot formáztam, és minden kosárkába tettem egyet, majd az ujjaimmal, óvatosan belnyomkodtam a formába, hogy egyenletesen kitöltse azt, az oldalain is.

A tojásfehérjéket el kezdtem habbá verni, s félidőben kanalanként a cukrot is hozzáadtam. A végén a citromlevet is belecsorgattam, hogy ízesebb, keményebb legyen a habom. A darált diót kanalanként a habhoz adtam, miközben egy spatulával óvatosan beleforgattam. A tésztakosárkák aljába teáskanálnyi lekvárt adagoltam, majd a diós habot is bele kanalaztam. Nem raktam habzsákba, mert így egyszerűbb nek gondoltam, bár talán úgy szebb lett volna a végeredmény.

A kosárkákat tepsire helyeztem, s 180 C fokra felhevített sütőbe tettem. Kb. 20 perc kellett, hogy el kezdjenek szépen pirulni, úgyhogy hamar ki is vettem, hogy rövid pihenő után egy koccintásra kipotyogjanak a fém kosárka formából. Egy nagy deszkára pakoltam őket szép sorba, és gyönyörködtem bennük, majd meg is kóstoltam persze. Nagyon finom lett mindkét fajta lekvárral töltve, de nekem a szilvalekváros lett a kedvencem.