Ez a variácó nagyon kevés olajjal készül. Sokan azért készítik ritkán mert tocsog az olajban és a sütés végeztével még napokig érezhető a konyhában az olajszag. Viszont ezzel a módszerrel ezt elkerülhetjük

Kisfiam kedvence, a pókember ihlette vacsora. ☺️Attól pókemberes, mert pirospaprikával szórom meg a kenyér tetejét, amikor elkészül. 🌞

Kisfiam miatt igyekszem rostdúsabbá tenni az ételeket. Ez is egy jól sikerült kísérlet. :)

"A világ egy terített asztal- Campania" című műsorában láttam ezt a receptet. Kipróbáltam, nagyon finom volt.

Amikor a levegő hőmérséklete az "egekben" van, nem kívánja az ember, a nehéz húsételeket. Legalább is a családom és jó magam ,így vagyunk vele. Na ilyen esetben készül , egy könnyed, de mégsem szokványos bundáskenyér. Ebben az esetben , főzelék kísérője volt, de finom, akár egy citromos teával reggelire vagy finom, édes paradicsommal vacsorára. Nem utolsó szempont, maradék kenyér mentés!

Anyukám mindig így készítette nekem, mert nem ízlett a sima bundáskenyér 😅. És azóta is csak így eszem ☺️

Az unokámnak egy gyors, finom reggeli.Önmagában nem fogyasztja a sajtot, de így a tojással keverve vagy az ételbe csempészve, ki lehet cselezni! Érdekesmód így megeszi! 😉

Ez a recept azért született, mert nem akartam, hogy sült olajszag legyen a lakásban, ami minden hova beférkőzik. Mondhatom, nagy sikere lett.

Nem is tudom hány éve készítettem utoljára bundáskenyeret, különösen most a saját kovászos kenyérből ki kellett próbáljam. Így felkerül ide a recept, mint emlékeztető hogy az egyszerű dolgok is lehetnek szuperek! 👍

Szeretjük a bundáskenyeret... enni. Én már a sütését nem annyira az egetverő olajszag miatt utána. Így találtam rá, hogy sütőben süssem meg. Ráadásul egyszerűbb töltötten megcsinálni. Most ilyet mutatok meg. Amúgy ha nem töltjük, akkor tojásba forgatjuk a kenyérszeleteket, sorba rakjuk egy tepsiben és már mehet is a forró sütőbe. Az előkészítése, mint a töltöttnek.

Még valamikor kislány koromban ettem ezt a felemás pirítós kenyeret. Mikor átmentem a szomszédba, ott volt egy kedves néni ( akit nagyon szerettem 😔), mindig ő szokta nekem készíteni, mert tudta, hogy nagyon szeretem. Már hosszú ideje nem csináltam, most valahogy az eszembe jutott, így el is készítettem magamnak. Eszembe jutottak ,, Ó azok a szép napok, de régen is volt már ".

Aki szereti a "bundikenyeret" úgy ahogy az én lányaim, az imádni fogja 🙂