Mind az üveget, mind az uborkákat alaposan kimosom/megtisztítom – ha van erre alkalmas kefém, akkor ezzel megsikálom az uborkákat. Levágom mindkét végüket, és a biztonság kedvéért azt a részt, ahol a szár volt megnyalom, nehogy keserű legyen - ha keserű, még többet vágok le belőle.

Uborkamosáskor átszedéses módszerrel dolgozom, azaz két tálban, mert ha csak leöntjük a vizet, biztos, hogy marad az edény alján homok. Az uborkákat hosszában bevágom – nem végig vágom, hanem bevágom négy oldalról! A végeken hagyok 1, 5 – 1, 5 centit, mert ez fogja összetartani az uborkákat, attól hogy ne essen szét, viszont könnyen szétszedhető/törhető lesz!

Az uborkák tetejére is teszek egy csokor kaprot, majd egy jó nagy szelet kenyeret, lehetőleg kovásszal készültet. Ezen keresztül ráöntöm a felforralt, visszahűtött sós vizet, amiből valamennyi maradni fog, de ez nem baj.

A végén az üveget lefedem egy kistányérral, és várakozó álláspontra helyezem, ami azt jelenti, hogy 72 órán át félárnyékos helyen pihentetem – vagyis, hagyom érni. Szüksége van részleges napsütésre, de nem szabad egész nap a tűző napon hagynom, mert ettől is túlpuhulhat! (Célszerű egy edényt alátenni, hogy a kiszivárgó folyadék ne folyjon minden felé!)

A pihentetési idő alatt folyamatosan pótolnom kell az elpárolgó folyadékot, mert a kilógó uborkavégek is túlpuhulhatnak! 3-5 nap múlva, amikor az uborkák már nem méregzöldek, és nem is forr, tálakba, vagy üvegekbe szedem, és annyi levet öntök rá, hogy ellepje, majd fogyasztásig hűtőszekrénybe teszem. Hideg helyen több hétig is friss, ropogós marad!